Bizonyára te is észrevetted magadon, hogy a napokban csendesebb vagy, nem nagyon szeretnél senkivel beszélgetni, és elvagy a saját gondolataiddal? Én pontosan ezt veszem észre magamon és hallom vissza másoktól is.
De mi a probléma akkor, ha ezt az elcsendesülést nem tudjuk megélni?
Sajnos egy olyan rohanó és egyre gyorsuló világban élünk, ahol szinte esélyünk sincs 5 perc nyugalomra. Állandóan rohanunk a munkahelyre, a gyerekekkel a suliba vagy edzésre, otthon vár a házimunka.. és a lista végtelen. A probléma ezzel az ( tapasztalatokból is ezt a következtetést lehet levonni), hogy elkezdünk szorongni és elbizonytalanodunk. Nem találjuk a helyünket az életben, nem igazán körvonalazódnak ki céljaink. Elveszettnek érezhetjük magunkat a világban. Még az az ember is, akinek tűpontosan eltervezett céljai vannak, az is megtántorodik egy pillanatra. Elkezdünk magunkban kételkedni, mert nem halljuk a saját belső hangunkat a külvilág zajától.
Mit lehet tenni, hogy visszataláljunk magunkhoz?
A legegyszerűbb és talán legkönnyebben kivitelezhető, séta a természetben. Élvezni a nap melegét ahogy az arcunkra süt, hallgatni a madarak csodás csicsergését.
A másik praktika, amit érdemes bevezetni a napirendünkbe, 10-20 perccel hamarabb kelni, mint ahogy az ébresztőnk általában megszólal. Tudom, nem könnyű. De 10-14 nap után olyan szépen hozzászokik a testünk, hogy reggel nem is leszünk képesek tovább aludni. Ilyenkor a házban még csend van, a család alszik és ez egy remek időpont hogy egy picit magunkkal foglalkozzunk. Este az ember bizonyára nem érzi magát olyan fitten és üdén, mint a reggeli órákban. Számos tanulmány számol be arról, hogy ha reggeleinket meditációval, jógával ,légző gyakorlatok végzésével vagy kitűzött céljaink megfogalmazásával kezdjük, sokkal motiváltabbak és pozitívabbak leszünk a nap folyamán.
Én mindenkit arra biztatok, hogy találja meg a megfelelő 10 percet a nap folyamán, mert hosszútávon a javunkat fogja szolgálni a magunkra fordított idő.
